Ne a külpolitikán bukjon el az ellenzék

Normális demokráciában a külpolitika elsősorban a kormány hatáskörébe tartozik, hiszen ő vezeti a diplomáciai testületet és szervezi az ország jelenlétét a nemzetközi szervezetekben. Az ellenzék legfeljebb azt igyekszik bebizonyítani, hogy kormányra kerülve mindezt jobban csinálná. De Magyarországon a demokratikus ellenzék és a liberális média 2022 februárja óta jórészt az Orbán-kormány külpolitikájának a teljes tagadásával igyekszik megnyerni a választásokat és a közvélemény támogatását.

2022 tavaszán a kampánystábban egyes szocialisták az állandó putyinozás és Ukrajna katonai támogatásának ötlete helyett a szociális kérdésekre helyezték volna a hangsúlyt, ám a Washingtonból jött szakértők az „Orbán Putyin pincsije” vezérszólam mellett döntöttek. Az ismert eredménnyel. Okos ember a más kárán tanul, de van, aki a sajátján sem képes. Az ellenzéki megszólalásokban azóta még hangsúlyosabb lett az Orbán–Putyin-párhuzam erőltetése, Ukrajna uniós tagságának a támogatása és az Európai Bizottsággal való, szinte szerelmetes egyetértés.

Meggyőződésem, hogy egyik téma sem hoz új szavazatokat az ellenzéknek, viszont kiváló alkalmat ad a Fidesznek arra, hogy belpolitikai kudarcairól a külpolitikára terelje át a figyelmet. Jellegzetesen olyan kérdésekre, amelyekre az ellenzéknek semmilyen befolyása sincs, és minden jó szándéka ellenére beleütközhet a nemzeti érdek feladásának vádjába.

Putyin egy széteső, anarchiába süllyedt országot emelt vissza a világ egyik leghatalmasabb államának, élvezve lakossága nyolcvan százalékának a támogatását. Ugyanezt még elszánt hívei sem mondanák el a magyar miniszterelnökről. A párhuzam erőltetése nyilván az ellenzék külhoni támogatóinak szól, ami eredendő hiba. A választást Magyarországon kell megnyerni, és azon nem Putyint, hanem Orbánt kell legyőzni.

Ukrajna uniós tagságának kérdését a Fidesz dobta be a hazai belpolitikába, és az ellenzék egy része rohanva szaladt bele a csapdába, az ötlet feltétlen támogatásával. Magyar Péter ennél óvatosabban úgy fogalmazott, hogy csak az összes csatlakozási feltétel teljesítése esetén támogatná Ukrajna felvételét az EU-ba. De még ő sem meri kimondani, hogy a háború lezárása és egy tartós béke nélkül egyszerűen lázálom Ukrajna uniós tagságáról beszélni.

Egy országot alapvetően a területe, lakossága, gazdasága és politikai rendszere határoz meg. Mekkora lesz Ukrajna területe a háború után, és hogyan kezelje az EU az oroszokhoz került részeket? Hány lakossal akarja felvenni az országot, a hivatalos statisztikában szereplő 35 millióval vagy a kijevi kormány ellenőrizte területen élő 20-22 millióval? Tisztában van valaki azzal, hogy valamennyi nyugat-balkáni ország egy főre jutó GDP-je megelőzi Ukrajnáét, Belaruszé pedig egyenesen kétszerese annak?

Ami pedig a politikai rendszert illeti, az ukrán elnök mandátuma több mint egy éve lejárt, és senki sem tudja, hogy a béke és a területi veszteségek felismerése milyen új vezetést hoz Kijevben. Mindezzel persze Ursula von der Leyen is tisztában van, de neki nem kell a választók elé állnia. A magyar ellenzéknek azonban egy eleve Ukrajna-kritikus közvélemény előtt kellene ilyen kérdésekre válaszolnia.

Ahogy a háborúban közeledik a végjáték, Zelenszkij elnök egyre radikálisabb követeléseket fogalmaz meg. Elvárná, hogy az ukrán költségvetés nem katonai jellegű kiadásait akár évekig is az EU tagállamai fizessék. Szerintem az Ukrajna újjáépítéséhez való hozzájárulás a szolidaritás kérdése, amiről az adományozók joga dönteni. Igen, erkölcsi kötelességünk lesz segíteni olyan arányban, ahogy azt az új magyar parlament majd helyesnek tartja. Zelenszkij azt is elvárja, hogy a tagállamok GDP-jük 0,25 százalékát adják át Ukrajna felfegyverkezésére. Más szóval az uniós tagsághoz való hozzájárulás egynegyedét kitevő összeget Kijev kapja meg.

A magyar hadiipar új, minőségi munkahelyeket teremthet. Az ellenzék bátran építhetne azokra a hadseregből a Fidesz idején elzavart kiváló tisztekre, hadtudományi szakemberekre, akik a kampányban mindezt hitelesen képviselnék. El kell utasítani azt az okoskodást, mely szerint Nyugat-Európát és benne Magyarországot az USA helyett majd Ukrajna fogja megvédeni. Korunk abszurditását mutatja, hogy egy ilyen elképzelés egyaránt felmerülhet épeszűnek mondott emberek között.

Az Orbán-kormány tudatosan megszegett sok olyan uniós előírást, amelyet annak idején maga is megszavazott. Ezért estünk el eurómilliárdokról, amiről helyes és kell beszélni. Az új kormány dolga lesz ezeket visszaszerezni. Egészen más dolog új korlátozásokat önként elfogadni. Ha az unióban eltörölnék az egyes tagállamok egyetértési (vétó) jogát külpolitikai kérdésekben, akkor a kisebb tagállamok kevéske szuverenitásukat elvesztenék. Aki ellenzékben ezt támogatja, az vagy hazudik, vagy nem is akar kormányra kerülni.

Azt kell képviselnie és bizonyítania, hogy a Fidesznél sokkal jobban, eredményesebben képviseli majd az unióban és a nagyvilágban a magyar nemzeti érdekeket. Ha csak arra gondolunk, hogy az említett GDP-listán már Románia is megelőz minket, akkor ezt értelmesen és meggyőzően lehet előadni. Az Európai Bizottság nem ellenség, de nem is főnökség, elvben a magyar érdekeket is képviselnie kell, s ha nem teszi, akkor vitába kell szállni vele.

Ami pedig Ukrajna jövőjét illeti, az illúziók a nagy nemzetközi kavarodásban hamarosan elszállnak majd. Reálisan számolva a jövő Ukrajnája nagyjából a mai Grúzia (Georgia) mintáját követheti a háború után. Elvben nem, de a gyakorlatban tudomásul veszi egyes területei elvesztését és nem csatlakozik semmilyen Oroszország-ellenes szövetséghez és katonai vállalkozáshoz. Gazdaságilag viszont a nagy szomszéd mellett a nyugati és kínai tőkére is nyitott lesz. Sajnos van ennél rosszabb modell is, a belarusz út vagy a polgárháború.

Hazánknak mindenesetre egy békés, semleges és a kisebbségek jogait tiszteletben tartó Ukrajna az érdeke. Ennél sokkal többel Ukrajna ügyében szerintem nem kell a lehetséges ellenzéki szavazókat megosztani. Annyi minden van a Fidesz rovásán, hogy felelőtlenség külpolitikai vitákban a kormányváltás esélyeit rontani.

A szerző volt európai parlamenti képviselő.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Orbán Viktor miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök 2024. július 5-én. Fotó: Benko Vivien Cher / MTI)