Nagy utat járt be a színész.

Fotó: Papajcsik Péter / Index

Nagy Zsolt egy interjú során őszintén beszélt múltjáról és a függőséggel való küzdelméről. Mint fogalmazott, sérült embernek tartja magát, aki manapság is könnyen kijön a sodrából, ha valami nem úgy alakul, ahogy azt ő szeretné. Bevallása szerint kettő éve már nem hódol a függőségeinek, de ez az út rendkívül nehéz volt számára.

„Visszakaptam az életemet. Most már azt az életet élem, amit a nem függő emberek élnek. Csatlakoztam azokhoz, akik képesek szembenézni a nehézségekkel” – fogalmazott a Magyar Hang műsorában. Hozzátette: nem gondolja, hogy az övé egy sikertörténet lenne. Gyakran, ha szorongani kezdene, akkor a tizenkét lépéses program ad számára kapaszkodót:

Ha hozzányúlok ehhez a programhoz, megnyugtat, rendszert visz az életembe. Nem elég, hogy tiszta vagyok – a folyamatos munka magamon, a jellemhibáimon, segít abban, hogy türelmesebb legyek.

Miután leállt az alkoholról és a tudatmódosító szerekről. sok minden rendeződött az életében, visszanyerte a gyerekei és felesége bizalmát. Nagy Zsolt a rehabilitációs időszakot is felidézte:

Nem volt meg bennem sem a felismerés, sem a beismerés, sem a megadás. Tudtam, hogy baj van, hogy nem jó már. De hát ahhoz kellett a főnököm, a színházigazgató, aki elküldött, hogy »nem kötünk veled szerződést, ha nem mégy el« – gondolt itt a rehabra. – Meg a feleségem (Oltai Kata – a szerk.). Azt mondta, hogy »jóban, rosszban – és ez most a rossz. Ezen átmegyünk, ezt meg kell oldani. De ha nem tudjuk megoldani, és az alkohol és a cuccok neked fontosabbak, mint a családod, akkor viszont nincs értelme együtt folytatni tovább ezt az utazást.« Les*rtam, nyilván...

Bár kifelé az „élterápiát” mutatta, aki mindent megtesz, de mégsem volt tisztába mindennel. Azt érezte, nincs családja, hogy negyvenhét évesen sehova sem jutott, és ettől összeroppant. „Egy hónapig tényleg mindenkit a pokolra kívántam, aki engem berakott a rehabra. Dögöljön meg a segítőktől elkezdve mindenki...” – mondta a színész, akinek a felismerés csak később jött el, és ma már hálát érz, hogyha a segítőire, az otthonvezetőre, a feleségére, az igazgatójára gondol.