Galambos Lajos szabadulása után kérvényezte, hogy visszajárhasson a börtönbe pszichológiai foglalkozásra
Példátlan kérvényt nyújtott be a zenész.
Ahogy arról az Index is beszámolt, július 1-jén a legnagyobb titokban engedték ki a baracskai büntetés-végrehajtási intézetből Galambos Lajost. Mivel betegsége miatt egyre rosszabb állapotba került, ezért ügyvédje kérelmezte, hogy büntetése fennmaradó részét házi őrizetben tölthesse le.
Most a trombitaművész Hajdú Péter Frizbi TV című műsorában is mesélt a bent töltött időről és a szabadulása pillanatairól. Érthető módon ezúttal Galambos otthonában vették fel a beszélgetést, amely szerda este élesedik a YouTube-on.
Én azt hittem, egy másik bolygón vagyok. Azt gondoltam, hogy most mi van? Megijedtem az egész környezettől, attól a fajta fegyelemtől, attól a fajta szabályrendszertől
– emlékezett vissza bekerülése első napjára Galambos a műsor beharangozójában.
Mint fogalmazott, 14 hónapos börtönbüntetése alatt minden téren megváltozott, átértékelte a fontossági sorrendet az életében. Bár a napokban arról is beszélt, hogy sok atrocitás érte a rácsok mögött, mégis hetente egyszer szeretne visszatérni az intézménybe, hogy az ottani pszichológiai foglalkozásokon részt vehessen.
Még olyanról nem hallottam, hogy valaki vissza szeretne menni Baracskára. Én kérvényeztem, hogy erre a foglalkozásra csütörtökönként visszamehessek. Ha engedélyezik, akkor én visszamegyek a börtönbe csütörtökönként, akár a falak közé, akár a rácsok közé, akár a beszélőre, ahol a pszichológiai foglalkozást lehet tartani
– magyarázta Galambos, majd arról is beszélt, hogy az egyik éjjelen közölték vele, hogy engedélyezték a reintegrációs őrizetét. A trombitaművész fiai mentek el az apjukért szabadulásakor, majd a boldogasszonypusztai birtokára vitték, ahol megkezdte a házi őrizet letöltését.
A két fiam megérkezett természetesen négykor pontosan. Nem tudtam felhőtlenül abban a pillanatban átölelni őket, és úgy, ahogy azt én akartam megélni, ahogy mi élünk. Majd amikor kimentünk a két kapun, azt mondtam, hogy most álljunk félre, és akkor öleltük meg hárman egymást…
– mondta a zenész könnyeivel küzdve.
