Levonta a tanulságot.
Varga Ádám fiatalon önmagát keresve indult útnak, és olyan jól sikerült, hogy végül többször is nekivágott egy-egy nagy kalandnak, hogy a kilométereket róva egy belső utazást is megtegyen. „Először a klasszikus zarándokutat tettem meg, amely Franciaországból, Saint-Jean-Pied-de-Port-ból indul, és a »hivatalos« végén, Santiago de Compostelán túl, egészen az óceánig, Finisterre-ig gyalogoltam. A közel ezer kilométeres zarándokutat bő egy hónap alatt sikerült teljesítenem még 2012-ben. Akkoriban, 22 évesen, amikor éppen elindultam a színészi pályámon, nagyon kerestem önmagam” – magyarázta a színész, aki úgy érezte, kell egy erős motiváció, egy szélsőséges helyzet, hogy a gyerekkorból „át tudja tenni magát a férfikorba”.
Varga aztán a Sztárboxban is szerepelt, és úgy érzi, ekkor sikerült felnőtté válnia. „Itt az arcomba kaptam a nyers valóságot magammal kapcsolatban. Viszont rájöttem, hogy az igazi fejlődés nem az úton történik, hanem amikor hazajössz, és feldolgozod az utazást. Attól, hogy valaki végigzarándokol az úton, nem lesz egyből rendben az élete, ahhoz dolgozni kell önmagán.”
Mint kiderült, az első zarándokútja után még két alkalommal vágott bele a kalandba:
Másodszorra a portugál úton indultam el, és 350 kilométert tettem meg. Harmadszor pedig az északi utat választottam, ami a Pireneusi-félsziget északi partvonalán halad az Atlanti-óceán mentén, egészen Santiago de Composteláig. Ez a két utazás már nem volt olyan nagy hatással rám, mint a legelső, de két nagy leckét ezeken is kaptam. Az egyik, hogy erősödött az önmagamba vetett hitem. A másik, hogy nagyon gyorsan haladok az életemben, és olykor lassítanom kell. Minden utamon jelzett a testem – vagy a sors –, ugyanis teljesen tropára ment a térdem. Levontam a tanulságot: egy kicsit néha le kell lassítani.
(via Story)
