Mindenüket elveszítették, soha nem bírták feldolgozni a tragédiát

A tavaly megjelent, nagy sikerű Patchett-regényhez, a Tom Lake-hez hasonlóan A Holland Ház is egy fiktív családregény, amelyet egy fiatal fiú, Danny Conroy szemszögéből olvashatunk. A történet Danny és nővére, Maeve szeretetteljes, ám bonyolult kapcsolatára és gyerekkori otthonunk, a Holland Ház iránti közös megszállottságukra összpontosít. Az emlékezet, a veszteség, a megbocsátás és a család kötelékek témáit boncolgató olvasmány öt évtizeden átívelő történetet eredményez, és bemutatja, a múlt hogyan formálja a jelent és a jövőt.

A szüleiket és otthonukat egyetlen pillanat alatt elveszítő Danny és Maeve kapcsolata a regény érzelmi magja. Az egymáshoz való hűségük a szülői szeretet pótlékaként működik. Főleg a nővér az, aki az anya szerepébe lépve már-már társfüggő kapcsolatot alakít ki öccsével, ami egyszerre erősíti és korlátozza őket. Ezzel szemben Danny és későbbi felesége, Celeste kapcsolata csak másodrangú, mellékszálként szolgáló elem a történetben.

Intim hangulat

A történetet egyes szám első személyben, Danny narrációjában olvashatjuk. A kötet elején még egy kisfiút ismerünk meg személyében, akinek visszatekintő, már-már vallomásos hangvétele bensőséges hangulatot kölcsönöz a sztorinak. Az elbeszélés nem lineáris, gyakran ugrál az időben, mintha csak a töredezett, szelektív, és gyakran megbízhatatlan emlékezetét igyekezné leképezni.

A regényben mindkét főhős (de elsősorban Danny) önreflexióját, megismerését, belső utazását követhetjük végig. A fiú narrátori hitelessége megkérdőjelezhető, mivel bizonyos eseményekről megszállottan beszél, más fontos történéseket pedig (feldolgozatlan gyásza miatt) elhallgat.

A három részből álló kötet első komolyabb fordulata a regény harmadánál történik. Az addig fokozatosan építkező, a feszültséget egyre erősítő és fenntartó történet a nagy esemény után teljesen új atmoszférát és tempót eredményez. A regény mintha belassulna, és az addig szoros történetvezetés kicsit engedne. A regény szerencsére nem laposodik el, de a továbbiakban sokkal kimértebb és lassabb, szemlélődőbb és leírásszerűbb lesz: egészen az újabb csavarig.

A történet a klasszikusokból ismert karakterekkel dolgozik. A gonosz mostohaanyként ábrázolt Andrea furcsa alak. Patchett megtagadja az olvasótól a belső életéhez való hozzáférést. Soha nem ismerjük meg a nő nézőpontját, egy rideg, rejtélyes figura marad: inkább családjuk szétesésének szimbólummá, semmint önálló személyiséggé válik a testvérek szemében.

• A konfliktuskerülő apa,
• az irigy mostohatestvérek,
• a magukra maradt édestestvérek,
• a segítőkész bejárónők,
• és az életeket megváltoztató szerelmek.

Ezek a témakörök mind előkerülnek a történetben, előre mozdítva az eseményeket.

Szimbolikus jelentőséggel bír a ház is, amely végig az emlékezetet és az összetartozást (ugyanakkor a széthúzást is) jelenti. A testvérek nem tudják lélekben elengedni az épületet, gyakran azután is meglátogatják, hogy el kellett menekülniük onnan. A házhoz való ragaszkodásuk a múltbéli traumákhoz és a nosztalgiához, az ismerősség érzéséhez való ragaszkodást jeleníti meg.

Patchett prózája ismét finom és lírai, érzelmi mélységből és erős helyérzékből nincs hiány a regényben. A Holland Ház elmélkedés a múltról, amely egyszerre csapda és menedék: egy érzelmi hullámvasút, amelyből szinte lehetetlen kiszállni. 

Ann Patchett: A Holland Ház
21. Század Kiadó, 2025
Fordította Lévai Márta
349 oldal

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)