Vészhelyzet a Kis-Küküllő mentén, három napja ihatatlan a csapvíz a parajdi katasztrófa miatt

Dicsőszentmárton Árpád-kori település a Kis-Küküllő jobb partján. Ma már 20 600 lakosának mindössze 12 százaléka magyar, de az utolsó „békebeli” népszámlálás 4417 lakosból még 3210 magyar, 957 román, 118 német volt.

Bármilyen legyen is a Marosvásárhelytől 33 kilométerre délnyugatra fekvő város etnikai összetétele, magyart és románt egyként sújt a parajdi sóbánya múlt heti katasztrófája. Mint közismert, a Korond-patak elárasztotta a bányát, amely megtelt vízzel, és a feloldott sóval szennyezett víz a közeli Kis-Küküllőbe ömlik. Ennek három nappal ezelőtt az lett a következménye, hogy a folyó mentén elterülő tizenhat településen a csapvíz sótól szennyezett lett, és ivásra alkalmatlan.

Dicsőszentmárton a régió legnépesebb települése, a várost gyakorlatilag kettészeli az itt már széles Kis-Küküllő. Rá sem lehet ismerni a Parajdon még patakocskának tűnő vízfolyásra. Jeles városról beszélünk, itt született 72 éve Bölöni László, a Steauával BEK- és szuperkupa-győztes 108-szoros román válogatott futballsztár. Akiről film van készülőben Kollarik Tamás rendezésével.

Rémisztő riadó az autópályán

Dicsőszentmárton ezekben a napokban vészhelyzetet él át. Hogy mekkora a baj, azt saját bőrünkön is tapasztaltuk. Félúton Torockó és Dicsőszentmárton között, pontban 9 óra 31 órakor vérfagyasztó sípolás, szirénázás kíséretében román és angol nyelvű üzenet érkezett a mobiltelefonunkra, amelynek lényege az volt, hogy a csapvíz ivásra, főzésre, tehát emberi fogyasztásra alkalmatlan, még véletlenül se igyunk belőle, mert sóval szennyezett.

Nem sokon múlt, hogy a sokkoló hangjelenség kíséretében érkező riasztás hatására belehajtsunk a Daciánkkal a szakadékba, de végül sértetlenül átvészeltük az erőteljes figyelmeztetést. Így tíz óra körül megérkeztünk Dicsőszentmártonba.

Azt nem mondanám, hogy ostromlott város képét mutatta a település, de amikor leparkoltunk a helyi szupermarket előtt, mindjárt szembetűnt, milyen sokan masíroznak teli vagy üres öt-tíz literes vizespalackokkal. Egy magyarul nem tudó fiatalembert terepjárója mellett szólítottunk meg, két jókora műanyag palackot cipelt, és angol–román keveréknyelven elmagyarázta, hogy nagy a baj, napjában többször is el kell mennie vagy a szupermarketbe ásványvízért, vagy ide, az út mentén felállított, de a napfény hatására egyre melegebb vizet tartalmazó ballonokig.

Magyar szó a patikában

Átmenvén az úttesten benéztünk a gyógyszertárba, ahol az egyik eladó, bizonyos Anita, magyar volt.

Itt úgy oldjuk meg ezt a kétségkívül súlyos problémát, hogy a vevőinknek ingyen adunk ivóvizet, már amennyit itt helyben el tudnak fogyasztani – mondta a gyógyszerész kisasszony. – Napok óta szenvedünk, nem tudjuk, mikor lesz ismét iható a Kis-Küküllő vize.

Közben odabent, a szupermarketben is szorgosan vásárolták az emberek az ásványvizet, ennek a terméknek a forgalma sokszorosára nőtt ezekben a napokban.

Odakint, a parkban idős hölgy pihegett a júniusi hőségben, mellette a padon, minő irónia, egy palack parajdi szénsavas ásványvíz. Mivel Dicsőszentmárton lakosságának manapság mindössze 12 százaléka magyar, elővigyázatosságból megkérdeztem, tud-e magyarul.

Hogyne tudnék, hiszen magyar vagyok, Bényi Mária a nevem! – hangzott a már-már felháborodott válasz, majd elkezdett ömleni belőle a szó.

Három napja tudták meg, hogy ihatatlan a csapvíz a városukban. Csak mosásra, mosogatásra, tisztálkodásra lehet használni, nemhogy inni nem lehet belőle, de még főzni sem vele.

Mária már azt hitte, kitört a világháború

Megkérdeztük, hogyan dacolnak a vízhiánnyal.

Úgy, hogy tegnap a néptanács ivóvizet töltött a ciszternákba, és onnan vételezünk vizet. No meg vásárolunk a Lidlben szénsavas vagy buborékmentes ásványvizet. És még a közeli forrásokról is hozunk ivóvizet. A jövőre nézve nem biztatnak semmivel, ma reggel is megkaptuk a telefonunkon a riadót, úgy megijedtünk, hogy azt hittük, kitört a világháború.

Mária azt mondja, szájhagyomány útján is terjednek a hírek, ezek szerint akár hónapokig is elhúzódhat ez az áldatlan állapot.

„El bizony, semmi jóval nem biztatnak. De ez csak mifelénk van, a Kis-Küküllő mentén, mert a lányom Marosvásárhelyt lakik, és mivel náluk a Maros folyik, az nem szennyezett.”

A végén még megkérdeztük, készíthetünk-e egy fotót a hölgyről.

Miért is ne? Csak aztán nehogy elővegyenek a hatóságok! Habár nem vehetnek elő, mert csak a színtiszta igazat mondtam.

Búcsúzóul még lefényképezzük a komoly folyó látványát nyújtó Kis-Küküllőt, amely annyira komoly, hogy ez idő szerint arra is alkalmatlan, hogy igyanak a vizéből…

Katasztrófa Parajdon

Amint arról korábban helyszíni riportban beszámoltunk, ömlik a víz a parajdi sóbányába, miután a heves esőzések miatt megduzzadt Korond-patak medrét védő geofólia megsérült. Az árral érkező hordalék felszakította a medret védő geofóliát, így beömlik a víz a sóbányába.

A sóbányába április 18. óta jut be a Korond-patak vize, nem sokkal később, május 6-án biztonsági okból lezárták. Parajdon május 8-án helyi szintű veszélyhelyzetet hirdettek, melyet 22-én újabb 15 napra, június 6-áig meghosszabbítottak a bányába betörő víz miatt. A Hargita megyei önkormányzat május 13-án 400 ezer lejes (32 millió forint) gyorssegélyt szavazott meg a község számára a sóbányát veszélyeztető vízbetörés megfékezésére.

Május 30-ára teljesen megtelt vízzel a parajdi sóbánya – a víz betört az összes szintre, beleértve a Telegdy-ágat is, és a létesítményt végleg lezárták.

Vasárnap már elrendelték tíz parajdi ház azonnali kiürítését és a lakosok biztonságba helyezését, mivel egy helyszíni terepszemle nyomán a gazdasági minisztérium szakemberei úgy értékelték: fennáll a veszélye annak, hogy a vízzel elöntött régi sóbánya teteje beomlik.

A parajdi civilek eközben a település felső, biztonságos részén gyülekeznek, arra készülve, hogy amennyiben szükséges, homokzsákok pakolásával segítik a munkálatokat. Az első kitelepítési hullámban 40-50 ember volt kénytelen elhagyni a lakóhelyét. A beszámolók szerint a bánya egyik fala éjjel leomlott.

Mint megírtuk, Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke elmondta, hogy a szakemberek vizsgálják, hogyan lehet elterelni annak a pataknak a medrét, ami a sóbányába betört. A bánya jelenleg 7 millió köbméter vízzel van tele, ennek teljes kiszivattyúzása szinte lehetetlen, sőt biztonsági szempontból nem is célszerű. A patak nyáron szinte kiszárad, de tavasszal 50-60 köbméter per szekundum hozamot termel az esőzések miatt.

A felvetésre, miszerint a tragédia hátterében emberi mulasztás is állhat, Bíró Barna Botond közölte, mind az országos vízügyi szervezet, mind az országos sóvállalat hatáskörébe tartozott volna a probléma megoldása. „Ezt a helyiek is pont így érzik, hogy az emberi mulasztás jócskán benne van a természet okozta katasztrófa mellett” – mondta. A helyzet nem új keletű: a helyiek szerint évek óta előfordul hasonló probléma május környékén. A miniszterelnöki vizsgálóbizottság állapítja meg, hogy kinek a felelőssége volt.

(Borítókép: Dicsőszentmárton. Fotó: Tövissi Bence / Index)