Megrázó interjút adott a hírhedt Alcatraz utolsó, életben lévő rabja: Csak egyetlen hangot hallottam

1955-ben helyezték át az Alcatrazba, miután több más börtönben is problémás magatartást tanúsított. A férfi akkor már 17 éves börtönbüntetését töltötte emberrablásért és fegyveres rablásért. Éjszakánként, a sziget elhagyatott cellájában, csak a közeli hajók szirénáit hallotta. „Ez egy magányos hang. Eszembe juttatja Hank Williams dalát: Annyira magányos vagyok, hogy sírni tudnék” – emlékezett vissza Hopkins.

Beszámolója szerint a börtön belülről tiszta, de rendkívül sivár volt. Sem rádió, sem könyvek nem álltak rendelkezésre – a raboknak gyakorlatilag nem volt mivel lefoglalniuk magukat. „Nem volt mit csinálni. Sétálhattál a celládban, vagy fekvőtámaszokat nyomhattál” – fogalmazott, hozzátéve, ő az időt azzal töltötte, hogy a padlót söpörte és súrolta addig, amíg az nem ragyogott. Az Alcatrazban olyan hírhedt bűnözőkkel osztozott a börtönön, mint Al Capone, Robert Stroud – a „Madárember” –, valamint az ír maffiavezér, James „Whitey” Bulger.

Szökési kísérletek az Alcatrazból

Hopkins, akárcsak más rabok, időnként bajba került. Hosszú napokat töltött az úgynevezett „D blokkban”, a magánzárkákban, ahová a fegyelmezetlen rabokat zárták. Egy alkalommal hat hónapot töltött ott, miután segíteni próbált egy szökési kísérletben. Társaival – köztük Forrest Tucker hírhedt bankrablóval – fémfűrészlapokat csempésztek a műhelyből, hogy át tudják vágni a rácsokat a földszinti konyha szellőzőjénél. A terv meghiúsult, az őrök megtalálták az eszközöket más rabok celláiban. „Pár nappal később engem is bezártak” – mondta a BBC-nek. Tucker azonban évekkel később is próbálkozott.

Az Alcatraz története alatt 14 szökési kísérletet regisztráltak, összesen 36 rab részvételével. A legismertebb próbálkozást Frank Morris és az Anglin fivérek hajtották végre 1962-ben. Saját fejükről készített papírmasé másolatokat hagytak az ágyaikban, majd a szellőzőrendszeren keresztül menekültek el. Soha nem találták meg őket, ám az FBI szerint valószínűleg megfulladtak a jeges vízben.

A szigetet 1930-tól kezdve használták szövetségi börtönként, eredetileg katonai létesítmény volt. A börtönt végül 1963-ban végleg bezárták, mivel az állam úgy döntött, gazdaságosabb új intézményeket építeni, mint fenntartani ezt a távoli létesítményt. Ma az Alcatraz népszerű turisztikai látványosság, múzeumként működik, évente több millió látogatót fogad, és 60 millió dollár bevételt termel. Az épület azonban mára romos: lepattogzott festék, rozsdás csövek és használhatatlan mellékhelyiségek jellemzik.

Donald Trump felélesztené a börtönszigetet

Az amerikai elnök nemrégiben arról beszélt, hogy újra megnyitná az Alcatrazt, hogy ott helyezze el „az ország legkegyetlenebb és legveszélyesebb bűnözőit”. Szerinte a sziget „valami erőteljeset, a rend és törvény szimbólumát” képviseli. A szakértők azonban ezt a tervet megvalósíthatatlannak tartják – a felújítás milliárdokba kerülne, és a modern szabványoknak való megfelelés szinte lehetetlen. A nem mellesleg Trump-szimpatizáns Hopkins a szakértőkkel ért egyet: „Nagyon drága lenne. Akkoriban a szennyvíz egyenesen az óceánba ömlött. Ezt most már másképp kellene megoldani” – jegyezte meg az egykori rab.

Hopkins öt évvel a börtön bezárása előtt távozott az Alcatrazból. Áthelyezték Springfieldbe, Missouri államba, ahol pszichiátriai kezelést kapott. Elmondása szerint ez segített neki jobb útra térni és megszabadulni mentális problémáitól.

1963-ban szabadult, és először egy kamionos pihenőhelyen dolgozott, majd más állásokat is vállalt. Végül visszatért szülőföldjére, Floridába, ahol ma is él lányával és unokájával. Élete eseményeiről és bűneiről egy ezeroldalas visszaemlékezést írt, amelynek majdnem fele saját kiszámíthatatlan viselkedésének történetét tárja fel. „Nem hinné el, milyen fejfájást okoztam ott mindenkinek. Most már, visszatekintve, látom, hogy gondjaim voltak” – vallotta be őszintén.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!