Minden perccel egyre csökken az esélye, hogy meg lehet menteni a parajdi sóbányát

A parajdi sóbánya történetében példátlan katasztrófa történt: a Korond-patak árvize betört a több évszázados föld alatti üregrendszerbe, és elárasztotta a turisták ezreinek otthont adó bányát. Két neves geológussal, Serfőző Antallal, a GeoGold Kárpátia Kft. ügyvezetőjével és társalapítójával, valamint Silye Lóránd egyetemi docenssel, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Geológiai Intézetének munkatársával beszéltünk a katasztrófa okairól, következményeiről és a jövő lehetőségeiről.

Mindkét szakértő kötődéssel rendelkezik a térséghez és a bányászat világához. Serfőző Antal geológus maga is a közelből, Székelyudvarhelyről származik, és különös fájdalommal figyeli az eseményeket. Silye Lóránd egyetemi docens számára pedig személyes az ügy.

„Mind a két nagyapám bányász volt” – mondja, amikor a bányászok helyzetéről beszél. Ez a családi háttér különös hangsúlyt ad szavainak, amikor az érintettek támogatásának fontosságára hívja fel a figyelmet.

Serfőző Antal geológus is elismerően nyilatkozik róluk.

Tavalyelőtt végeztünk egy geológiai felmérést, pont ezeknek a vízbetöréseknek a megelőzésére

– mondja a szakember, aki így különösen jól ismerte a veszélyeket.

A katasztrófa lehetősége ott volt a levegőben

A tragédia gyökerei messze, a múltba nyúlnak. A parajdi sóbánya évszázadok óta különleges helyzetben volt, ugyanis a hatalmas sódomb közepén keresztülfolyó Korond-patak alatt mélyült le a bányaművelés.

Silye Lóránd egyetemi docens szerint a katasztrófának voltak előjelei.

Az elmúlt időben volt a bányában vízbetörés, de ez egy bánya esetében nem feltétlen katasztrófa. Ugyanis amíg a szakemberek ezt tudják kezelni, addig ez csak egy megoldandó probléma, amikor már kikerül a megoldható kategóriából a dolog, akkor válik az egész katasztrófává

– magyarázta az egyetemi docens, aki megjegyezte, hogy már egy 2007-es tanulmány is figyelmeztetett a veszélyekre.

A geológusok szerint a kőzetben lévő repedések mentén fokozatosan kioldódott egy üregrendszer, amely idővel egyre nagyobb lett, ugyanis a sót nagyon könnyen kioldja a víz. Az árvíz csak a végső lökést adta meg, ugyanis Silye Lóránd szerint a védőfóliát nem olyan esőre tervezték, amely „30 évenként csak egyszer van”, emiatt átszakadt a fólia, amely távol tartotta a patakot a bányarendszer tetejétől, így sókarsztok alakulhattak ki.

„Az, hogy most volt egy árvíz, az egy plusz volt, de előbb-utóbb utat talált volna magának a víz” – jegyezte meg Serfőző Antal.

A katasztrófa anatómiája

Egy ilyen katasztrófa nem egyszerűen jön létre, ahhoz kell legalább öt-hat-hét, egymástól független tényező együttállása. Mondhatjuk, hogy minden rossz helyen, rossz időben történt

– fogalmazza meg Serfőző Antal geológus.

A vízbetörés folyamata drámai volt, különösen az információ hiánya miatt. Silye Lóránd egyetemi docens megemlíti, hogy eredetileg azt mondták, „50-60 köbméter” víz ömlött a bányába másodpercenként, és azt várták, hogy 24 óra alatt teljesen megtelik a bánya, ez viszont nem történt meg.

A legfájdalmasabb kérdés talán az, hogy meg lehetett volna-e akadályozni a tragédiát. Serfőző Antal geológus szerint elméletileg igen, de a valóság ennél összetettebb, és a földtani, árvízi, hidrológiai, emberi tényezők együttesével senki nem számolhatott.

A szakember hangsúlyozza: a katasztrófa előbb-utóbb bekövetkezett volna az árvíztől függetlenül is. Az árvíz csak felgyorsította azt a folyamatot, amely már évtizedek óta zajlott.

Nem igaz, hogy teljesen megtelt vízzel a bánya, de nem lehet tudni, hogy mi történik a föld alatt

Ma senki sem tudja, mi történik valójában a parajdi sóbánya mélyén.

Jelenleg a bányában és az üregrendszerben lévő folyamatok ismeretlenek. Sejtések vannak, elképzelések lehetnek, de az, hogy igazából mi történik, az nem tudható

– mondja Serfőző Antal.

Silye Lóránd is megerősíti ezt, aki szerint amíg nincsenek adatok, addig megjósolhatatlan, hogy mire lehet számítani, de az valószínűsíthető, hogy a bánya nem telt meg teljesen a vízzel, legalábbis nem úgy, ahogy azt elképzelik az emberek. A járatokban maradhattak légbuborékok és érintetlen alagutak, közben pedig a kioldódó só miatt folyamatosan növekedett az alagutakban lévő víz sűrűsége, így egy idő után lehetetlenné vált, hogy további friss víz kerüljön a bányarendszerbe.

A helyzet azonban még ennél is bonyolultabb, ugyanis a betörő víz nem egyszerűen elárasztotta a bányát, hanem alapvetően megváltoztatta annak szerkezetét, pilléreket mosott ki, új járatokat alakított ki, miközben más járatok beomolhattak. 

Ráadásul nemcsak víz ment be, hanem rengeteg üledék is. Így az alsó szinteken egy nagy sótartalmú zagy alakult ki

– írja le a folyamatot Serfőző Antal.

Mind a két szakértő egyetért abban, hogy sürgősen monitoringrendszereket kell kiépíteni ahhoz, hogy legalább valamelyest nyomon követhessék a föld alatti változásokat. Mikroszeizmikus mérőműszerek és űrgeodéziai eszközök segíthetnek a talajmozgások megfigyelésében.

Ezeknek az eszközöknek a telepítése azonban költséges és problémás, hiszen nem veszélytelen bemerészkedni a bánya feletti területekre

– hívta fel a figyelmet Silye Lóránd.

Pesszimista és optimista jövőkép

Mi várható a jövőben? A szakértők szerint több forgatókönyv is elképzelhető, de adatok nélkül nem lehet és nem is szabad jósolni. Természetesen vannak különböző forgatókönyvek az elmúlt évszázadok bányászati tapasztalatai alapján.

A legpesszimistább forgatókönyv

Serfőző Antal szerint legrosszabb esetben beomlik a teljes bányarendszer, és egy bányatószerű képződmény alakul ki – hasonlóan más elárasztott bányákhoz a térségben.

Silye Lóránd egyetemi docens még drámaibb képet fest, ugyanis véleménye szerint a beomlást követően egyfajta törmelékfolyás fog kialakulni, ami a Korond-patak mentén fog lemenni.

Az optimista verzió

A legpozitívabb verzió sem túl biztató.

„Az optimista forgatókönyv szerint sem tudom elképzelni, hogy a teljes üregrendszer megmenthető” – fogalmazta meg Serfőző Antal a valóságot.

Van azonban egy fontos szempont: a bányának csak kis részét használták turisztikai célokra.

A turizmus szempontjából nem használták a bánya nagy részét. Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor lehet, hogy rendben lesz, csak nem lesznek meg azok a nagy, klasszikus, régi bányarendszerek

– ad némi reményt a geológus.

Silye Lóránd kifejtette, hogy 26 százalékos lehet a telített sóoldat, azaz 1 köbméternyi telitett sóoldatban nagyjából 260 kg só lehet feloldva. Ebből fakadóan szerinte a legoptimistább helyzet az, hogy a beömlött víz telítődik sóval, ami leállítja az áramlást, így ki lehet azt szivattyúzni, és a felmérések után megállapítják, hogy a bánya biztonságos, és néhány hónap múlva folytatódhat minden, ahogy a katasztrófa előtt. Igaz, felvetődik a kérdés, hogy mennyire vékonyodtak el a bánya falai, és tartanak-e ezután a pillérek, ráadásul, előfordulhat, hogy már csak a víznyomás akadályozza meg a bánya beomlását, így a szivattyúzás hatására fog az egész terület beszakadni.

– tette hozzá, és elmesélte, hogy az utolsó civil, aki kijött a bányából, készített egy videót arról, hogy hatalmas darabok szakadnak le az alagutak faláról, és az pusztán a víz nyomásától történt, azelőtt, hogy elkezdett volna kioldódni a falakból a só.

A szivattyúzás dilemmája

A víz kiszivattyúzása komoly környezetvédelmi kihívást jelent. Serfőző Antal figyelmeztet ugyanis, hogy a Korond-patak a Küküllőbe folyik, ami sok település ivóvízellátását biztosítja, ezért nem lehet egyszerűen kiszivattyúzni a bányában álló vizet.

A környezetvédők most nem fognak szeretni, de szerintem most ne azzal foglalkozzunk, hogy a természetben mi fog történni, mert van rengeteg hely Erdélyben, ahol a só természetesen a felszínen volt. Vannak olyan kultúrtájak, ahol a sós víz hozta létre, és nagyon büszkék vagyunk rá, mert különleges élőlények élnek ott, holott ezek egyáltalán nem természetes tájtípusok

– fogalmazott Silye Lóránd, aki szerint az emberek élete és megélhetése fontosabb, és a mérlegelésnél ezt nem lehet elfelejteni.

Szerinte az érintetteknek azonnali támogatásra van szükségük.

A helyi gazdaságot igenis meg kell segíteni. Vannak emberek, akik önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe. Tessék megnyitni a pénztárcákat, az állami kasszát. Nem beszédekkel kell őket segíteni, hanem pénzzel

– fogalmazott Silye Lóránd.

Az egyetemi docens szerint elsősorban a bányászokat kell megsegíteni, mert közvetlenül ők veszítették el a megélhetésüket, aztán azokat, akik közvetetten, vagyis a turizmuson keresztül éltek a bányából.

Mindkét szakértő hangsúlyozza, hogy a döntéshozóknak cselekedniük kell. Silye Lóránd egyértelműen fogalmaz:

Remény a jövőben

Bár a parajdi sóbánya jövője bizonytalan, nem minden elveszett. A térségben más sóbányák is működnek, és a turisztikai potenciál megmaradt.

Nagyon sok potenciál van a környéken, hasonló helyszínek vannak, ahol újra lehet kezdeni

– utal a lehetőségekre a GeoGold Kárpátia ügyvezetője.

Ami biztos, hogy a következő napok döntő jelentőségűek lesznek. Amíg nem tudják pontosan felmérni a károkat és a lehetőségeket, addig csak találgatni lehet. A jövőben pedig a parajdi sóbánya katasztrófája tanulságul szolgál majd a jövő bányászati projektjei számára.

A szakértők szerint sürgősen szükség van egy átfogó katasztrófavédelmi tervre, amely figyelembe veszi a régió geológiai sajátosságait és a klímaváltozás hatásait. Csak így kerülhetők el a jövőben hasonló tragédiák.

Addig is a föld alatt a sós víz, a bizonytalanság és az omladozó falak – a felszínen pedig egy közösség, amely választ és segítséget vár.

(Borítókép: Áradás a parajdi sóbányánál 2025. május 28-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)