A főváros mellett a kerületektől is több 10 milliárdot inkasszózott már az Államkincstár

Március 27-én  több száz polgármesteri hivatalban kezdtek csipogni a telefonok, miután az állam a Magyar Államkincstáron keresztül, összesen 101 milliárd forintot inkasszózott az önkormányzatoktól. Ez a volumenű pénzbehajtás azért is sértheti az önkormányzatok igazságérzetét, mert a jogalapként tételezett szolidaritási hozzájárulás (Szola) az Alkotmánybíróság 2023-as jogértelmezése szerint mára elvesztette szolidaritás jellegét. A taláros testület határozata úgy fogalmaz a szolidaritási hozzájárulásról, hogy annak:

nincs olyan eleme, amely a magasabb adóerő-képességgel rendelkező önkormányzatoktól való támogatáselvonással egyidejűleg az alacsony adóerő-képességgel rendelkező települési önkormányzatok számára kiegészítő támogatás fizetéséről rendelkezne.

Kiss Ambrus, a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója a pénzbeszedést ironikusan úgy kommentálta: a szolidaritási hozzájárulás egyetlen szolidaritási eleme az, hogy a települési önkormányzatok anyagilag segítik a nehéz helyzetben lévő kormányt.

A Szola mértékét egy bonyolult, nehezen követhető képlet alapján számolják ki, de alapvetően az adott település/kerület adóerő-képessége és a lakosságszáma határozza meg. Március végén a 2025-ös évre megállapított szolidaritási hozzájárulás teljes összegének 28 százalékát egy összegben emelték le a helyhatóságok számlájáról. Az összeg a Fővárosi Önkormányzat esetében ezúttal 25 milliárd forintra rúgott. Maga az inkasszózás is a Szola mértékének jogszerűségét vitató, főváros által indított közigazgatási per optikáján keresztül vált láthatóvá a nyilvánosságban, ugyanakkor alig esett szó arról, hogy ez miként érintette a fővárosi kerületek önkormányzatait.

Komoly csapást mértek a kerületekre is

Azok az önkormányzatok mozognak gazdálkodási szempontból fenntartható pályán, amelyek működési bevételei meghaladják a működési kiadásaikat. Vannak olyanok is, ahol e kettő épp egyensúlyban van, ami azt is jelenti, hogy amortizációs kiadásokra már nem futja, legfeljebb kívülről bevont forrásokból. Azok az önkormányzatok pedig, amelyeknek kevesebb a működési bevétele, mint a kiadása, likviditási szempontból hosszabb távon fenntarthatatlanok, mert egy idő után elfogy az éves maradvány, illetve a felélhető saját vagyon.

Ennek elsődlegesen az az oka, hogy csökkent a normatív támogatások értéke annak ellenére is, hogy – 2019-hez képest – idén 118 milliárddal több forrást kapnak. A támogatások értékét ugyanis ez idő alatt megette az infláció. Van olyan kerület, amely kommunikál erről, van, amelyik nem, de az kétségtelen, hogy komoly csapást jelent szinte mindegyikre.

Ebben az állapotban érte március 27-e a kerületeket. Számításaink szerint 1 milliárd forint feletti összeget összesen kilenc kerületi önkormányzattól inkasszóztak, a legtöbbet Zuglótól: 1 milliárd 488 milliót. A kilenc között csak egy Fidesz vezette kerület található. A legkevesebbet két fideszes elit kerület, az I. és az V., illetve a szintén Fidesz vezette Soroksár fizeti. Az Egyensúly Intézet legfrissebb településindexe szerint a legfejlettebb budapesti kerület Belváros-Lipótváros (V. kerület), amelyet Terézváros (VI. kerület) és Budavár (I. kerület) követ a dobogón. Az V. kerületben a legtöbb a beruházásokra, felújításokra, családtámogatásra és más, önkormányzati alapszolgáltatásokba nem tartozó kiadások összege, valamint a legelőnyösebb a költségvetési helyzet. Terézváros átlagon felül teljesített az egy főre jutó iparűzésiadó-bevétel tekintetében, az I. kerületben pedig egy főre vetítve a második legmagasabb az önkormányzat összes költségvetési bevétele. 

Budapest relatív pozíciója romlik

Az Egyensúly Intézet említett kutatásából az is kitűnik, hogy bár a főváros gazdasági jelentősége továbbra is kiemelkedő, a 2025-ös településindexe szerint vonzereje csökken. 2014 óta Budapest lakossága, az ott élők kulturális aktivitása, valamint a helyi szolgáltatások száma is számottevő mértékben csökkent, annak ellenére, hogy a főváros fejlődése nem állt meg. A fővárosi lakosság fogyása ráadásul az agglomerációs településeket is érinti, ahol a jövedelmi, vagyoni és emberi erőforrásokat érintő mutatók javulása ellenére romlott az infrastrukturális és intézményi ellátottság színvonala, valamint szűkült a létfontosságú szolgáltatásokhoz való hozzáférés. 

 Arról, hogy a szolidaritási hozzájárulás címén befolyt pénz a 2017-ben célként megfogalmazott államosított iskolarendszer területi egyenetlenségeit milyen mértékben volt képes csökkenteni, egyáltalán miként hasznosult ez az évről évre beszedett (számlákról levont) hatalmas pénzeszköz, nem találtunk adatot.

(Borítókép: Shutterstock)